Határon túli, egykori magyar vasútállomások, 5 új tematikus kép (2025.05.18)
A poszt a 'tovább' gombra kattintva folytatódik.
1. Ungvár (Uzhorod) állomás, egykor magyar (Kárpátalja), jelenleg ukrán területen. Egy előző század első évtizedeiből származó képeslap újraalkotott, színezett változata.
''Ungvár (ukránul Ужгород [Uzshorod], ruszinul Ужгород [Uzshorod], oroszul Ужгород [Uzsgorod], szlovákul és csehül: Užhorod, németül: Ungwar, jiddisül אונגװיר [Ungvir, Ingver, Yngvyr]) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalja területi székhelye, legnagyobb települése.
A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye rendezett tanácsú városa.
1919 és 1938 között a város Csehszlovákiához tartozott. Ekkor épült ki a város „kormányzósági negyede”, a Galagó, az egykori vásártéren. A város soknemzetiségű jellegét mutatta az 1930-as népszámlálás is. A Vörös Hadsereg 1944. december 27-én foglalta el a várost, és 1945-ben, akárcsak egész Kárpátalja, az Ukrán SZSZK részeként Ungvár is a Szovjetunióhoz került.''
2. Munkács (Mukachevo) gyönyörű vasúti állomásépülete-pályaudvara, egykor magyar (Kárpátalja), jelenleg ukrán területen.
'' Munkács (ukránul Мукачево [Mukacsevo] (hivatalosan) vagy Мукачеве [Mukacseve] vagy Мукачів [Mukacsiv], ruszinul Мукачово [Mukacsovo], oroszul: Мукачево [Mukacsevo], szlovákul: Mukačevo, németül Munkatsch vagy Munkatz, lengyelül: Mukaczewo, románul Munceag vagy Muncaci, jiddis: מונקאטש Minkács) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalján. Lakossága 2015-ben 86 257 fő volt. Munkács Kárpátalja központi részén terül el az Északkeleti-Kárpátok aljában, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál. Gazdasági potenciálja, továbbá a lakosságszáma szerint a megye második legnagyobb városának számít.
2001-ben 81 600 lakosából 62 900 (77,1%) ukrán, 7300 (9%) orosz, 6900 (8,5%) magyar és 1100 (1,34%) cigány volt.''
3. Nagyszőlős (Виноградів) vasútállomás, egykor magyar (Kárpátalja), jelenleg ukrán területen
''Nagyszőlős (ukránul Виноградів Vinohragyiv, oroszul Виноградов Vinogradov, románul Seleuşu Mare, ruszinul Cивлюш Szivljus, jiddisül סעליש Széles/Szélis) város Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban. Ma 24 275 lakosának 14%-a (3400 fő) magyar.
1910-ben 7811 lakosából 5943 magyar, 1266 ruszin és 540 német vagy jiddis anyanyelvű, illetve 3311 görögkatolikus, 2237 izraelita és 1124 református volt. A trianoni békeszerződésig és 1939–1944 között Ugocsa vármegye székhelye volt.
1944. május végén három szerelvénnyel 9840 zsidó állampolgárt deportáltak magyar csendőrök a város pályaudvaráról Auschwitzba (köztük a város lakosságának 32%-át), akiknek 95%-a pusztult el, majd év végén a maradék magyar férfilakosságot az oroszok, akiknek 70%-uk pusztult el.
2020-ig a a Nagyszőlősi járás székhelye volt.''
4. Bótrágy (Батрадь) megállóhely, egykor magyar (Kárpátalja, Beregszászi járás), jelenleg ukrán területen. A képen látható a kettős vágányzat, a szélesebb nyomtáv.
''Bótrágy (ukránul: Батрадь (Batragy)) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.
1919-től 1938-ig Kárpátalja és így Bótrágy is Csehszlovákia része lett.
1938-tól Bótrágy a cseh uralom alól felszabadult és a magyar hatalom kezébe került. A visszacsatolás után a kolóniákon csak ukránok, ruszinok maradtak. A cseh iskolákat felszámolták.
1944. október 28-án a szovjet hadsereg foglalta el a falut, majd a következő évben Kárpát-Ukrajna hivatalosan is az USZSZK része lett. A II. világháborúnak és az azt követő hónapoknak itt is megvoltak az áldozatai. A lágerekbe elhurcoltak száma 153 ember, ebből 80 meghalt, és 73 ember visszatért''
5. Tiszaújlak (Вилок [Vilok] ) állomás, egykor magyar (Kárpátalja, Beregszászi járás), jelenleg ukrán területen. Feltehetően egy 1900 előtti fekete-fehér képeslap újraalkotott, színezett változata, melyen a felvételi épületet látjuk, az utca irányából.
''Tiszaújlak (ukránul: Вилок [Vilok], szlovákul: Výlok, németül: Wylok) vidéki település Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban, Tiszaújlak község székhelye. A Tisza jobb partján terül el, érinti az ukrán–magyar határsávot, és itt válik határfolyóvá a Tisza. 1989-ben nyitották meg a Tiszaújlak–Tiszabecs határátkelőhelyet, amely nemzetközi, éjjel-nappal működik Ukrajna és Magyarország, illetve az Európai Unió között.
A nagyközség 3419 lakosának több mint 80%-a magyar anyanyelvű.[8] Napjainkban két középiskolája van, ezek közül az egyik ukrán nyelvű. A településen öt vallási felekezet működik, mindnek saját temploma, illetve imaháza van.
A trianoni döntés[34] értelmében az új határ Tiszaújlak mentén húzódott.[35][36][37][38] A háború után nehezen indult meg a gazdasági élet. Ez az időszak 1918-tól 1924-ig tartott. Ekkor kezdett fellendülni Tiszaújlak. 1926-ban a település utcáin már villanyvilágítás volt.
1938. november 2-án az I. bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapta Csehszlovákiától a trianoni határ mentén elterülő magyar többségű országrészt, köztük Tiszaújlakot is. Bereg és Ugocsa k.e.e. vármegye nyugati sávja, az egykori Ugocsa vármegye községei és a trianon előtt Szatmárhoz tartozott Nagypalád a Tiszaújlaki járáshoz tartoztak, amelynek székhelye Tiszaújlak volt.
A Szovjetunió széthullásával Tiszaújlak az 1991. augusztus 24-én függetlenné vált Ukrajna része lett.[16][21] A 2024 januárjában bevezetett 3285-IX. számú törvény miatt (melynek értelmében az országban eltörlik a városi jellegű településeket) Tiszaújlakot lefokozták vidéki településsé (селище).''
